Super Sick!

Ma (hétfő) reggel felkelés után elmentünk kaját venni, majd irány a Kilauea - a kisebbik vulkán, hogy nézzünk lávát. Na kiderült, hogy másmerre kéne menni, meg bonyolult, meg mit tudom én. Ömlött az eső egész nap egyébként. Úgyhogy nekimentünk a nagynak (Mauna Kea). Ez 4200m magas (ha a pajzs legmélyebb pontját nézzük a tengerfenéken, akkor meg vagy 10.000m), félúton le kell táborozni, mert nagyon ritka a levegő. A táborban már jobb idő volt, napsütés.
Itt még barátságos a vulkán:


Kaja után nekiindultunk a már burkolat nélküli úton 4x4-be állítva a dzsippet. Nagyon nagy élmény vezetni egy ilyet egy vulkánon felfelé. Van róla videó is, hogy mekkora :)
Amikor kezdtük elérni a tetőt, akkor vettük észre, hogy nem csak 5-10 méteres kis foltokban van hó, hanem mindenhol, olyannyira, hogy síelőket és snowboardosokat is láttunk! :)



Mire felértünk a tetőre, kezdődött a hóvihar (!) de szerencsére nálunk volt a fürdőgatya, a boogie board és a búvárfelszerelés, úgyhogy nem eshetett bajunk. A csávó, aki fotózta, nagy télikabátban volt. A marha!



Amikor visszaszáltunk, tovább erősödött a vihar, és a ranger csak annyit mondott: "You should get outta here!", azaz, hogy jobb lenne ha eltűnnénk a környékről. Tényleg elég cudar lett az idő, és mire leértünk, már le is zárták az egész hegyet.


De még előtte a tető közelében felvettünk egy elég kétségbeesett stopost, Matt-et...


...akiről kiderült, hogy ő is ranger itt, csak szabadnapján épp itt sielt (telemark), de a felhőkben levő feszültség miatt már kezdte megrázni a siléce (!!!) úgyhogy inkább otthagyta a tetőn, és elindult lefelé hamar, hamar. Valószínűleg amúgy pont őt fotóztuk le felfelé. Mondta ő is, hogy ennyire elmebeteg (super sick, ahogy Matt mondta) nem szokott lenni az időjárás, mondhatni derült égből a villámcsapás :)

Utána ismét nekiindultunk, hogy lássunk lávafolyást, megint átutaztunk az erdőkön, folyamatos esőben, és elértünk végül egy elég holdbéli tájra...



...remélve, hogy láthatunk lávafolyást, mert ugye ez a legfontosabb. Azonban lávafolyás egy szem se volt sehol, csak a messzeségben. Ahogy a kilátó felé sétáltunk, hallom ám, hogy dürrög valami. Kérdeztem is a többieket, csak nem egy fácán? De iziben feltekinték a égre, és mit látok? Na mit? Hát vulkánkitörést!!!


Na, EZ aztán a super sick, gondolám magamban! Valami kis kürtő nyílt a tengerparton, aztán imhol forralta el az óceánt! Hatalmas hullámok robbantak szét az oldalán, az meg csak ontotta a folyékony követ. Elképesztő látvány, én mondom! Megint jól elbánt velünk az élet, de nem ám ..., .... ...! :)))
Amúgy a hegyet a környéken Punának hívják az ősmagyar lakosok, erről van sok bizonyíték Picasa-n.
Sok kép lesz fent még Picasan. Egyelőre nem tudom mikor, mert már megirtam vagy 8 postot, de internet, az nincs. Ki is megyek valahova keresni, pedig már negyed 12 van!
Na álmos vagyok, Páááá!