Ucsó nap

Itt ülünk Paradise Cityben, az óriásfaluban, és várjuk a gépünket London felé, úgyhogy van időm leírni az utolsó napot (talán életünkben) Hawai'i-on.

Lost
A méregerős surf nazi-k és igen kevés alvás után viszongylag könnyen keltünk, én egy gyors óra alatt újracsomagoltam a cuccokat, és elindultunk nyugatra a North Shore-on Mokule‘ia Beach felé, mert ott forgatták a Lost első sorozatának tengerparti jeleneteit.
Hale'iwa épp útbaesett, úgyhogy vásárolgattunk még kicsit a "piac"-on, majd ettünk egy nagyon fini quesadillas-t (ha így írják) az egyik nyitott helyen. Norbi most evett életében először, és nagyon elégedett volt vele. A kajához ittunk egy Corona-t, és néztük közben a felhőbe burkolózó hegyeket. Na ez már kezdett emlékeztetni a nyugis hávájra...


Meglepően gyorsan megtaláltuk az ösvényt (utólag azért kiderült, hogy nem pontosan azt a helyet :), ahol ki lehetett jutni a partra, kikerülve az erdőket, legelőket, és lovaspóló pályákat:


A hely csodálatos. North Shore többi része is nagyon szép, csak itt megvan az a plusz, amire mindég es vágytam, amikor a hawai'i-i :) utat terveztük: az eső után összesen két ember volt egy kb. fél kilométeres partszakaszon: Norbi és én...

A part balra:


A part jobbra:


Most már értem, mit érezhettek a Lost szereplői, amikor itt voltak!


Gyorsan ki is kellett pihennem a traumát:


A szél mondjuk nagyon erősen fújt, és kb 10 percenként esett az eső is vízszintesen, úgy kb. 1. percig. Azért valahogy kibírtuk, ahogy az újdonsült kedvenc mondásom tartja: No rain - no rainbows! :)


A kocsihoz sétálás közben találkoztunk egy katonával, aki élt Guam-on egy ideig, és a felesége is odavalósi, de most már itt élnek. Mondott még érdekeseket, amikkel nem untatlak titeket.

Waimea Bay
Elindultunk visszafelé, és útbaejtettük Waimea Bay-t is, ami mellett már vagy 20-szor elmentünk (2 éve, meg idén is), csak mindég narancsszínű túrista-riadó volt, ezért sose mentünk le. Mint kiderült, rosszul tettük. Az öböl nagyon szép, hirtelen mélyülő, úgyhogy jól lehet hülyülni a kis vízben a hullámokkal, meg ott van egy kb. 8 méteres szikla, ahonnan lehet ugrálni... Ráadásul itt tartják évente az Eddie Aikau meghívásos versenyt, ami a világ leghíresebb nagyhullámos versenye (7 méteresnél kisebb hullámok esetén meg se tartják), így innen van az a video is, amit még indulás előtt töltöttem fel.
A tábla szövege: "Hazárdos kondíciók :) Ne menjen túl ezen a ponton!"


Nyilván nem is mentünk...


Norbi ugrani készül, alatta szörnyű félelmetes hullámok tornyosulnak:


Huszonéves koromban ugrottam utoljára, úgyhogy egy kicsit paráztam ;)


Akar még többet látni? Lenyűgöző képeket? Hajmeresztő videókat? Látogasson el a képtárba, holnap! :)

Addig maradtunk ott, amíg a nap elkezdett lemenni, aztán elindultunk a sziget északkeleti részére, friss rákot enni. Egy ilyen helyet úgy kell elképzelni, hogy nagy, halastóhoz hasonló tavak vannak az út mentén, csak nem halak vannak bennük, hanem rákok. Nagy propellerekkel dúsítják oxigénnel a vizet, és nagy utánfutókat állítanak az út szélére, hogy lehessen enni a finom friss rákokat:

Ha valaki Lost-ot szokott nézni, annak itt van egy érdekes link a kocsiról ("a kocsi jó helyen van!")

Norbi életében először eszik garnélát, elég furcsa hatással van rá:


A nagy zabálás után visszamentünk Louise-hoz a cuccainkért, majd elindultunk Waikikibe végig a sziget keleti parján, a leghosszabb úton, hogy a lehető legtöbb idő menjen el vele, mert volt még hátra 12 óránk indulásig, szállásunk viszont meg nem.

Péntek 13

Na, megittuk a koktélokat, holnap kelni kell, úgyhogy nem aljasodtunk le nagyon.
A mai nap: Péntek 13-hoz méltóan először lekéstük a gépet, amint leírtam, úgyhogy kellett vennünk egy másik jegyet, hogy átrepülhessünk O'ahura. Ez így is történt, megint a go! airlines-szal jöttünk, a stewardess szintén nagyon csinos volt, mint ahogy az előző is, de most Márk-ra volt rákattanva :) Úgy látszik, a go! erre specializálódott...
Aztán felvettük a kocsit, és irány a szörfösök paradicsoma: North Shore. Gondoltuk lerakjuk a kocsit, boogie-boardozunk (ugye az enyém is meglett végül) a Pipeline mellett, és aztán megszállunk valami ócsó putri hostelben egy napra. De a Sunset Beach-en odajött a zsaru hozzánk, és tájékoztatott, hogy semmiképp se hagyjunk egy wc papírt se a kocsiban, nemhogy az összes bőröndöt, mert akárhonnan figyelhetnek minket , és azonnal feltörik a kocsit, hogy metamfetamint (crystal meth) vegyenek belőle, a csúf, kopasz Hőkuszpókok. Sokat romlott a közbiztonság Hawai'i-on. :( Régebben még csak fű volt a környéken, mert az a hippis, és mert csak a gazdagok vehettek kokót, de a CM eltrejedésével ez már minden csórónak megadatik. Először a szülőket nyúlják le, majd a rokonokat, majd amikor hajléktalanok lesznek, mindenkit. Szép történet. Tegnap is elkaptak két tagot. Ezeket mondta ő:


Ekkor eszembe jutott, hogy két éve a közelben szálltunk meg, a Hale Luana-ban (képek itt - ami medencés, naplementés, vagy házon belül van, az jó eséllyel a Hale Luana-ban készült).
Reménykedtem, hogy a tulaj, Louise (innen a ház neve), biztos emlékszik még ránk. Emlékeztem (kis segítséggel) hogy kell oda eljutni, és épp otthon is volt Louise. Szinte tök esélytelenül megkérdezzük, hogy nem szabad-e véletlen a lenti szoba, és aszonta, hogy igen, 270 dóráért. Visszamentem Norbiékhoz, aztán mondtam neki, hogy annyit biztos nem tudunk fizetni, mert elfogyott a pénzünk, ajánljon valaki mást. (Gondoltam is, hogy miért éri meg neki üresen az alsó apartman) Kérdezte mennyit tudnánk rászánni, mire mondtam, hogy úgy 130-150-et. Erre aszonta OK, 150-ért a miénk a lenti rész :) Emlékezett ránk, és még arra is, hogy otthagytunk 2 éve néhány magyar reklámszatyrot, és hogy egy ismerősének ezzel sok örömet okozott. Meg arra is emlékezett, hogy akkor nem működött a jakuzzi, de most már működik...





Azóta jakuzziztunk éjszaka, ahogy Norbi leírta, még felébresztettük kétszer Louise-t úgy fél 1-kor (hogy nem kapcsol ki a jakuzzi) meg fél 2-kor (túl hangosan beszélgetünk), most meg lassan alszunk. Az apartmanunkon átfúj a szellő -ha úgy akarjuk- mert minden fal nyitható. Azt hiszem, nem lesz gond a keléssel. Az ágyból az üvegfalon keresztül a Sunset Beach-re látunk, a látvány magáért beszél (lásd a fenti linket)
Hétfőn este 9-kor érkezünk haza, szeretett Sztálinvárosunkba. Anci, ha kijössz értünk (ketten leszünk), akkor írj egy sms-t.
Iván, te meg készülj, hogy érkezem haza, dobd ki a 3 hetes kajamaradékokat a kanapé alól! :)

Ha lesz lehetőség, még feltöltötm majd a bálnás képeket, meg a North Shore-os egyéb képeket. Holnap éjszaka csövezni fogunk, nem tudom, hogy lesz-e net a csőben!
Na cső! (ha-ha)

Napzáró recept

Na a ma végre egy igazi lazulós napot tartottunk Oahu északi partjain. És mivel lehet zárni egy igazi lazulós napot? Hát elmondom. A recept: végy egy az óceánhoz közeli lakot, kifilágított pálmafákkal (amik Márk szerint igazából makkfák), jacuzzival, némi Jagermeister-t, Bacardi kókusz rumot, ananászlét, keverj belőle surfer nazi koktélt, majd vonulj be a Jacuzzi-ba a koktélok kiséretében, és döglődj amíg kedved tartja, hallgatva az óceán morajlását, bámulva a kivilágított pálmafák mögött a csillagokat, és iszogasd a surfer nazi-t. Nagyon fontos továbbá, hogy legyen elég meleg, hogy a jacuzzi-ból kilépve se fázzál. A recept hatásos, bátran ajánlom mindenkinek, különösen téli februári hónapokban.

Hale Luana, North Shore, O'ahu

Néhányan tudják, mit jelent a Hale Luana, aki meg nem, annak majd megírom mi az, és hogy keveredtünk ide. :)
Az előbbi csoportnak csak annyi: Louise megjavíttatta a jakuzzit! :))))

Most megyünk, kirakjuk Márkot, hogy menjen Paradise Citybe.
A gyengék elhullanak...

Pipeline, North Shore

A North Shore a világ gyakorlatilag leghíresebb szörf régiója, kb 20 kilóméteren van kb. 20 olyan szörf hely, ahol nagy (5m-nél nagyobb) hullámokat lehet meglovagolni (ez nagyon nagy sűrűséget jelent), és ezek közül jónéhány világhírű: Waimea bay (Eddie Aikaiu emlékverseny), Pipeline (Pipeline masters, ASP world tour), Sunset Beach, stb. Ezen kívül az Oceanic 815-ös repülő itt zuhant le a Lost c. sorozatban (mármint itt forgatták :) - ennek lokációját majd belőjük pontosabban, ha ideértünk. Nagy szerencsénkre épp voltak méretes hullámok, a látvány és a hang leírhatatlan, nem is írok semmit le:

A képek sajnos nem adják át, hogy mekkorák ezek a hullámok (a videón vannak rajta szörfösök is, akkor látszik), meg hogy milyen iszonyú robajjal csapódnak a sziklákhoz (talán a videón átjön ez is)Az emberek százszámra ülnek kint az egyszintes házikók előtt, amik sorakoznak végig a part mentén. Amikor valaki sikeresen menekül meg egy barrel-ből (barrel: cső - amikor a hullám teteje átborul a szörfösön) akkor nagy üdvrivalgás tör ki. És mindig hallható az aggodalom is a tömegből egy-egy súlyosabb wipeout után. Most olvastam egy cikket arról, hogy a Pipeline követeli a legtöbb emberéletet és a legtöbb sérülést, úgyhogy van is miért aggódni. Szóval a hangulat teljesen egyedi; ez is hozzájárul ahhoz, hogy az itt tartott versenyek vonzzák a legnagyobb figyelmet évente.

Ismét egy álom vált valóra! - I'm stoked! :)