Back to reality, opp there goes gravity! (Eminem)

Waikikire megérkeztünk kb 11 fele, miután vagy két órát bolyongtunk a Diamond Head kráter körül, hogy a parti úton kerülhessük meg a kúpot, amiből persze tudtuk, hogy nem fogunk látni semmit, és így is lett :) Aztán Waikikin keringtünk kicsit, mert az esti csövezés helyszínével szemben két ellentétes feltételt támasztottunk: 1. ne legyen kihalt helyen, mert kifiléznek, és elviszik az összes cuccunkat. 2. ne legyen feltűnő helyen, mert akkor mindenki bebámul, meg elvisznek a jagellók Guantanamóra. Így amint megláttuk a csatorna partján a sétányt, ahol sok kocsi parkolt, meg közlekedett, viszont csak kevés gyalogos, tudtuk hogy az a mi helyünk a csövezésre. Amíg Norbi elment budit találni (fél óra), három járművet is leszirénáztak a zsaruk nem messze tőlünk. Mindenesetre mi elaludtunk a kocsiban, és aludtunk kb 2-3 órát.

Fél 5 felé felkeltünk, hogy hazakísérjük Emesét. Miután ez is megvolt, bementünk a reptérre, hogy megkezdjük az alig 25 órás utunkat Losz Ánheleszen és Londonon keresztül. A Honolulu reptér is nagynon szép, nincsenek ablakai, mert az minek, viszont japánkert van:


Waikiki a reptérről:


Négy sziget: az előtérben Moloka'i, jobbra fent Lana'i, balra középen Mau'i, és a szárny alatt a két vulkán Hawai'i szigetén: balra a Mauna Kea (itt voltunk a hóviharban), jobbra a Mauna Loa:


Jó utunk volt L.A.-be, amikor megérkeztünk, akkor kb. ősz volt, 11 fok, ami nagyon jól jött a nyárból télbe való átmenetünk megkönnyítésére.

Majd a LAX-LHR 10,5 órás járatot is majdhogynem végig alvással töltöttük, és máris ott termettünk a Heathrow 5-ös terminálján, ami kb. akkora, mint Pécs :) Kb. 6 zsilipen keresztül tudtunk kimenni cigizni, külön kísérővel. Még így is rázta a fejét a csóva, hogy hááát, a határon vagytok, már csak 3 óra van indulásig, nem biztos, hogy visszaértek 1 órával indulás előtt. Ha nem értek vissza, ugrott a jegyetek... Na de visszaértünk.

Londonban a Pokol seregei gyülekeznek:


Aztán Sztálinvároshoz közeledve láttuk, hogy a tejködben a szárny végén levő stroboszkóp csapadékot világít meg. Azt hittük eső, de kellemes meglepetésként hó volt, és később megjelent a hófödte táj is. Nagy mázlink van, hogy nem a szokásos KGST-télbe érkeztünk meg, ahol még normális hóra sincs pénz...

A tekis boogie-board egészségben megérkezett a fagyba:




Na, hát részemről ennyi. Holnap még felrakok a picasa-ra egy tonna fotót, néhány szavas magyarázattal, érdemes lesz visszanézni - mert természetesen sokkal több fotó készült, mint amit ide felraktunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet, remélem mindenki számára kiderült, hogy Hawai'i jobb hely, mint Costa Rica, mivel ez utóbbi nyilvánvalóan nem is létezik, különben arról is lenne bejegyzés...
Ha legközelebb utazásra adjuk a fejünket, akkor is számíthattok hasonló blogra, de ha erre nincs igény, most jelezzétek, mert akkor még időben leszarhatom a véleményeteket! :)

Alooohaaa!