Mivel kezdődik az út? Természetesen egy újabb taxissal. Aki látta a Zohan-t, az nagyjából érezheti a szituációt...muksó amint elindulunk elkezd a telefonjába vadul arabul karattyolni, rádióból letagadhatatlanul törölközőfejű motívumok szűrődnek ki, és mindezek mellett a piros lámpát inkább csak iránymutatásnak tekinti.
Ennek örömére az előrevetített 30 perc helyett 13 perc alatt odaértünk a vonatállomásra (Geneva). Általában ez örvendetes dolog. Ma nem volt az, mivel kb 25 percnyi várakozára késztetett egy elővárosban, ahol -23 fok volt, és semmi nincs nyitva a lokál suhsi éttermen kívül (Matsuri volt a neve - magyarul fesztivál - és meglehetősen drága).
Fátylat rá, kissé kihülve felszálltam a vonatra, egy óra mulva már Chicago - Ogilvie állomáson is voltam, ahol véletletnül várt rám Zsolt barátom, aki kint tanul a Northwestern - Kellogon. Az est fényét a St. Charles Dinosours másik környéken tanyázó tagja, Rich is emelte (chicagoi ACN kollega), aki viszont oldalbordával érkezett, ami rányomta a bélyegét az esti High Performance-ra.
Sokáig nem is vesztegettük az időt, elugrottunk a Rock Bottomba, ahol Chicagoban egyedüli módon helyben főzik az árult sört. Egyből egy samplerrel nyitottunk, ami 2 decis poharakban kihozza az összes helyi főzet mintáját (most éppen 8 féle volt kínálaton).
Erősen javallott minden sikágói látogatás alkalmával kipróbálni, hozzá tortilla és guacamole dukált megbolondítva egy kis quesadilla-val. Egy sampler nem sampler, ezért jött a következő, valamint az Erik the Red művésznevű sörből még egy kör, hogy lefoljtsa a gonosz szellemeket.
Külön Mikire gondolva ekkor átvonultunk a Blue Chicagoba (tipp, hogy milyen zenét jászanak itt?). Kellemes hely, csillagászati pia árakkal, oltári jó performansz.
Sajnos el akartam érni az utsó vonatot vissza St. Charlesba, ezért indulni is kellett. A vonaton meditációban járatos testvérek elképesztő pozíciókban aludtak, illetve erősen piálták a legjobb magyar kannás - Koccintós (C) - borokat megszégyenítő lőréket. Átvonultam egy másik vagonba, de kaller gyorsan kitessékelt, hogy ott inkább ő alszik és oda tilos bemenni, nem vettem észre hogy zárva van az ajtó? (nem volt)
Geneva station mellett a random várakozó taxik közül kiválasztottam egyet és bevágódtam "tudekjuszenter" felkiáltással. Szó szót követett, mire kiderült, hogy az arc (Ryan) nem hogy ismeri kis hazánkat, de egyből meg is jelölte azt a kontakt személyt akivel jóban van (Nagy Gergely alias Oxygene). Történetesen Gergővel évfolyamtársak voltunk egyetemen, sokáig együtt bukdácsoltunk analízisből. Ezt a gyerek már nem bírta cérnával, egy akkora spanglira gyújtott rá, hogy Marley-n innen szerintem nem sokan vetekedhetnek vele. Annyira nagy volt a boldogság, hogy fuvarért nem is fogadott el pénzt, hiszen ezzel megerősítettem a "7 degrees of separation" teóriát.
Szobakulcsot elhagytam, újat kellett kérni portán
Függöny.
P.S.: mégsem hagytam el, csak benn felejtettem a szobában, így most van kettő
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése