Azt hittétek a blog befejeződött, csak azért mert már nem vagyunk a szigeteken?
Hatalmas tévedés!
Back to Paradise from Mark Koppany on Vimeo.
9 éve
2010. március 12., péntek
2009. február 17., kedd
Blog statisztikák
Néhány érdekes adat a bloggal kapcsolatban.
Összesen 79 poszt született. A legstréberebb szerző Miki volt, 37-et jegyzett, én csak kullogok utána 28 poszttal, Dani és Márk pedig durván lemaradt 6-6 bejegyzéssel. A leglustább Perecz volt (2 poszt), de neki talán elnézhetjük :)
A 79 posztra 111 komment érkezett. Nem a legjobb arány, úgyhogy érezzétek magatokat lebaszva :) A legszorgalmasabb kommentelők Miki és én voltunk 15-15 kommenttel, de ez nyilván nem számít, ezért gratulálunk Mariann-nak a legszorgosabb olvasó címhez 14 hozzászólással, nyereménye egy levehető ajtajú NDK turmixgép. Dobogós még Mesi (9), és Anita (7).
Persze nem csak a kommentelők nézték a blogot, összesen 420-an néztek rá 1731-szer a blogra, 4466 oldalletöltéssel. Egy látogató átlagosan 3:45 percet töltött a blogon, ezek szerint elég hosszú bejegyzéseket sikerült írnunk. :)
A leglátogatottabb nap február 3. volt 99 látogatással. Valaki igazán benézhetett volna még egyszer :) Mindenesetre mintha megsejtettük volna a sok látogatót, mert ezen a napon elég sok bejegyzést is írtunk...
Na érdekesebb dolgok. Termésetesen Magyarországról volt a legtöbb látogatás (1201), második USA lenne (214), de ebből valószínűleg elég sok mi magunk voltunk, ezért diszkvalifikáltam. Így feljött a második helyre Anglia (124), harmadik pedig Írország (45).
A legmesszebbi pont, ahonnan megnézték, Melbourne, de az alábbi térképen látszik, hogy volt látogató a szélrózsa minden irányából :)
Egész vicces, hogy a térképről nyomon követhető az Ázsiai kalandorok bolyongása :)
Magyarországon belül egyébként Budapest után Debrecen a második, és Veszprém a harmadik. :) Bár Veszprémet megelőzte a külföldi városok közül London és Dublin (St. Charles-t itt is diszkvalifikáltam).
A refferal site-ok közül a nyertes az Ázsiai kalandorok, köszi Joci.
A legviccesebb téma, hogy milyen keresésekkel találtak rá a blogra különböző keresőkről.
Nyilván a legtöbb a hawaii vs costa rica és hasonló keresések (gondolom sokan nem jegyezték meg pontosan a címet), de rengetegen találtak ide „pro bowl 2009” és hasonló keresésekkel. Kiemelném, hogy google.hu-ról (nem .com) való „pro bowl 2009” kereséssel a 2. találat a blog, csak az NFL hivatalos oldala előzi meg, de megelőzzük pl. az nfl.hu oldalt :) Mivel kerestek többen a „pro bowl 2009 eredmény”-re is, álljon itt az eredmény, hogy aki újra erre keres, megtalálja: az NFC nyert 30-21-re.
Többen találtak ide „costa rica beszámoló” és hasonló keresésekkel, na ők rábasztak :) Javaslom nekik a Perecz féle Lonley Planet könyvet.
Volt aki a „frappáns mozaikszavak” kereséssel talált rá a blogra. Nem tudom mit kereshetett, de ajánlom figyelmébe Frappáns Feri Bácsi történetét, tőle biztos sokat tanulhat. Aki személyesen is felvenné a kapcsolatot vele, megteheti az iwiw-en.
A „hawaii képek”, „new york képekben” és hasonló keresések gazdáit remélem sikerült kiszolgálnunk.
Az egyik legviccesebb keresés, a „norbi arabul leírva”. Hát aki ezt kereste, biztos nem találta meg a választ a blogon, úgyhogy itt van, hátha visszatalál egyszer: يبرن
Volt valaki hülye (már elnézést), aki „légcsavaros szán”-ra keresve talált ide. Gondoltam, hogy keresek egy képet egy légcsavaros szánról, de nem találtam, ezért rajzoltam egyet :)
A leghülyébb kereső azonban erre keresve találta meg a blogot: “24bf0ce1431d1b72081056400389cb6a9696d1fb09063084”. Na ez a következő kérdéseket veti fel bennem:
Aki tudja valamelyik választ, nyugodtan megírhatja.
Végezetül összesen négyen kerestek arra, hogy „zaránd miklós”, hát íme egy kép róla, megérdemli :)
Köszönöm a figyelmet, én végeztem a blogolással egy időre.
Összesen 79 poszt született. A legstréberebb szerző Miki volt, 37-et jegyzett, én csak kullogok utána 28 poszttal, Dani és Márk pedig durván lemaradt 6-6 bejegyzéssel. A leglustább Perecz volt (2 poszt), de neki talán elnézhetjük :)
A 79 posztra 111 komment érkezett. Nem a legjobb arány, úgyhogy érezzétek magatokat lebaszva :) A legszorgalmasabb kommentelők Miki és én voltunk 15-15 kommenttel, de ez nyilván nem számít, ezért gratulálunk Mariann-nak a legszorgosabb olvasó címhez 14 hozzászólással, nyereménye egy levehető ajtajú NDK turmixgép. Dobogós még Mesi (9), és Anita (7).
Persze nem csak a kommentelők nézték a blogot, összesen 420-an néztek rá 1731-szer a blogra, 4466 oldalletöltéssel. Egy látogató átlagosan 3:45 percet töltött a blogon, ezek szerint elég hosszú bejegyzéseket sikerült írnunk. :)
A leglátogatottabb nap február 3. volt 99 látogatással. Valaki igazán benézhetett volna még egyszer :) Mindenesetre mintha megsejtettük volna a sok látogatót, mert ezen a napon elég sok bejegyzést is írtunk...
Na érdekesebb dolgok. Termésetesen Magyarországról volt a legtöbb látogatás (1201), második USA lenne (214), de ebből valószínűleg elég sok mi magunk voltunk, ezért diszkvalifikáltam. Így feljött a második helyre Anglia (124), harmadik pedig Írország (45).
A legmesszebbi pont, ahonnan megnézték, Melbourne, de az alábbi térképen látszik, hogy volt látogató a szélrózsa minden irányából :)
Egész vicces, hogy a térképről nyomon követhető az Ázsiai kalandorok bolyongása :)Magyarországon belül egyébként Budapest után Debrecen a második, és Veszprém a harmadik. :) Bár Veszprémet megelőzte a külföldi városok közül London és Dublin (St. Charles-t itt is diszkvalifikáltam).
A refferal site-ok közül a nyertes az Ázsiai kalandorok, köszi Joci.
A legviccesebb téma, hogy milyen keresésekkel találtak rá a blogra különböző keresőkről.
Nyilván a legtöbb a hawaii vs costa rica és hasonló keresések (gondolom sokan nem jegyezték meg pontosan a címet), de rengetegen találtak ide „pro bowl 2009” és hasonló keresésekkel. Kiemelném, hogy google.hu-ról (nem .com) való „pro bowl 2009” kereséssel a 2. találat a blog, csak az NFL hivatalos oldala előzi meg, de megelőzzük pl. az nfl.hu oldalt :) Mivel kerestek többen a „pro bowl 2009 eredmény”-re is, álljon itt az eredmény, hogy aki újra erre keres, megtalálja: az NFC nyert 30-21-re.
Többen találtak ide „costa rica beszámoló” és hasonló keresésekkel, na ők rábasztak :) Javaslom nekik a Perecz féle Lonley Planet könyvet.
Volt aki a „frappáns mozaikszavak” kereséssel talált rá a blogra. Nem tudom mit kereshetett, de ajánlom figyelmébe Frappáns Feri Bácsi történetét, tőle biztos sokat tanulhat. Aki személyesen is felvenné a kapcsolatot vele, megteheti az iwiw-en.
A „hawaii képek”, „new york képekben” és hasonló keresések gazdáit remélem sikerült kiszolgálnunk.
Az egyik legviccesebb keresés, a „norbi arabul leírva”. Hát aki ezt kereste, biztos nem találta meg a választ a blogon, úgyhogy itt van, hátha visszatalál egyszer: يبرن
Volt valaki hülye (már elnézést), aki „légcsavaros szán”-ra keresve talált ide. Gondoltam, hogy keresek egy képet egy légcsavaros szánról, de nem találtam, ezért rajzoltam egyet :)
A leghülyébb kereső azonban erre keresve találta meg a blogot: “24bf0ce1431d1b72081056400389cb6a9696d1fb09063084”. Na ez a következő kérdéseket veti fel bennem:
- Melyik az a hülye kereső oldal, ami erre a keresésre a blogunkat kiadja?
- Miért adja ki?
- És ki az a hülye, aki erre keres?
Aki tudja valamelyik választ, nyugodtan megírhatja.
Végezetül összesen négyen kerestek arra, hogy „zaránd miklós”, hát íme egy kép róla, megérdemli :)
Köszönöm a figyelmet, én végeztem a blogolással egy időre.
London – válaszok
Még az utazás első napján feltettem néhány kérdést, melyre kerestem a válaszokat londoni megállásom alatt. Kissé megkésve ugyen, de íme a válaszok:
- Melyik a legjobb angol sör?
Na ezt nem tudtam meg, mert ottlétem alatt angol sört nem sikerült innom. - Melyik a legjobb angol kocsma?
Na ezzel meg az a baj, hogy nem tudom a nevét, de aki akarja, annak megmutatom egyszer :) - Tényleg minden angol csaj kövér?
definitely not - censored by blogspot.com
censored by blogspot.com - Edvárd királynak miért volt fakó a lova?
Hát mert egész Anglia fakó, akkor miért lenne pont a lova színes? - Mennyit ér a velszi tartomány?
Hát így a credit crunch után semmit. - Miafaszér esik ott mindig az eső?
Nem is esik mindig az eső. Pl. amíg én ott voltam, nem esett. - És ezen mi olyan érdekes, hogy folyton erről beszélnek?
Semmi, de az angolok hülyék. - Hogy fér ott el 7.5millió ember?
Hát elég szűkösen. - Tényleg hordanak ott kapucnis zakót?
Hát én nem láttam. - Tud-e Mr. Bean laplasz transzformálni?
Hát hogyne tudna, hiszen villamosmérnök! :) - Mary Poppins tényleg leszbikus?
Nem, bi.
Hawaii visszatekintés
Végetért a móka mára, zárul hawaii mókatára. Jaj de frappáns vagyok ma :)
Szóval hazajöttünk. Miki leírta az utolsó napot és az utazást, így részemről csak egy rövid visszatekintés Hawaii-ra.
Tetszett. Nagyon. Nemcsak maga a látvány, hanem az ottani emberek elképesztő lazasága, segítőkéssége, életvitele. El tudnék ott lenni egy darabig, nem csodálom, hogy nincs ott accenture iroda :).
Egy biztos, az időt alul, a programokat felülterveztük. A nyolc nap alatt
Ezek azért nem kevés időt vesznek el. Ha Hawaii-ra mentek valamikor, javaslom, hogy vagy kevesebb szigetre menjetek, vagy tovább maradjatok. Vagy legalább mindent alaposan tervezzetek meg, ne úgy, mint mi. :) Nem tudom, hogy visszajutok-e még valaha, de lenne még ott mit megnézni...
A hazaút nem volt olyan gázos, mint gondoltam, én pl. mindhárom járaton aludtam több-kevesebbet.
Ja egyébként a blogot véginlapozva úgy érzem Costa Rica csúfos vereséget szenvedett, max a fair play díjra esélyes :)
Végezetül néhány kép, csak úgy vegyesen, bocs ha valamelyik már volt.
Naplemente 1:
Megesz a fa:
Mindjárt elvisz a hullám:
Tükör:
Zeuszt és Apollót erre a két labradorra csarélték :)
Miki elkapja a hullámot:
Na a fa aljában az a két kis pötty Miki és én:
Ez a madár a Maui reptér termináljának belső (!) részén repkedett összevissza, nesze neked security :)
Waikiki beach egyik oldal:
Waikiki beach másik oldal, háttérben a Diamond Head:
Diamond Head felülről:
Honolulu reptér modsó jelzés:
Miki szupermenezik (copyright by Perecz :) ):
Bálna:
Követnek minket a delfinek:
Csak szeretné...:
Naplemente 2:
Szóval hazajöttünk. Miki leírta az utolsó napot és az utazást, így részemről csak egy rövid visszatekintés Hawaii-ra.
Tetszett. Nagyon. Nemcsak maga a látvány, hanem az ottani emberek elképesztő lazasága, segítőkéssége, életvitele. El tudnék ott lenni egy darabig, nem csodálom, hogy nincs ott accenture iroda :).
Egy biztos, az időt alul, a programokat felülterveztük. A nyolc nap alatt
- 3-szor repültünk (annak minden velejárójával: becheck, security check, csomagvárás stb.), és bár ezeknél a járatoknál ez gyorsabban megy, az egyik lekésésével ezt ellensúlyoztuk :)
- 4-szer béreltünk és adtunk le autót
- 6 különböző szálláson voltunk, így ez 6 ki és bepakolás (és az utolsó autóban csövezést még bele sem számoltam)
Ezek azért nem kevés időt vesznek el. Ha Hawaii-ra mentek valamikor, javaslom, hogy vagy kevesebb szigetre menjetek, vagy tovább maradjatok. Vagy legalább mindent alaposan tervezzetek meg, ne úgy, mint mi. :) Nem tudom, hogy visszajutok-e még valaha, de lenne még ott mit megnézni...
A hazaút nem volt olyan gázos, mint gondoltam, én pl. mindhárom járaton aludtam több-kevesebbet.
Ja egyébként a blogot véginlapozva úgy érzem Costa Rica csúfos vereséget szenvedett, max a fair play díjra esélyes :)
Végezetül néhány kép, csak úgy vegyesen, bocs ha valamelyik már volt.
Naplemente 1:
Megesz a fa:
Mindjárt elvisz a hullám:
Tükör:
Zeuszt és Apollót erre a két labradorra csarélték :)
Miki elkapja a hullámot:
Na a fa aljában az a két kis pötty Miki és én:
Ez a madár a Maui reptér termináljának belső (!) részén repkedett összevissza, nesze neked security :)
Waikiki beach egyik oldal:
Waikiki beach másik oldal, háttérben a Diamond Head:
Diamond Head felülről:
Honolulu reptér modsó jelzés:
Miki szupermenezik (copyright by Perecz :) ):
Bálna:
Követnek minket a delfinek:
Csak szeretné...:
Naplemente 2:
Back to reality, opp there goes gravity! (Eminem)
Waikikire megérkeztünk kb 11 fele, miután vagy két órát bolyongtunk a Diamond Head kráter körül, hogy a parti úton kerülhessük meg a kúpot, amiből persze tudtuk, hogy nem fogunk látni semmit, és így is lett :) Aztán Waikikin keringtünk kicsit, mert az esti csövezés helyszínével szemben két ellentétes feltételt támasztottunk: 1. ne legyen kihalt helyen, mert kifiléznek, és elviszik az összes cuccunkat. 2. ne legyen feltűnő helyen, mert akkor mindenki bebámul, meg elvisznek a jagellók Guantanamóra. Így amint megláttuk a csatorna partján a sétányt, ahol sok kocsi parkolt, meg közlekedett, viszont csak kevés gyalogos, tudtuk hogy az a mi helyünk a csövezésre. Amíg Norbi elment budit találni (fél óra), három járművet is leszirénáztak a zsaruk nem messze tőlünk. Mindenesetre mi elaludtunk a kocsiban, és aludtunk kb 2-3 órát.
Fél 5 felé felkeltünk, hogy hazakísérjük Emesét. Miután ez is megvolt, bementünk a reptérre, hogy megkezdjük az alig 25 órás utunkat Losz Ánheleszen és Londonon keresztül. A Honolulu reptér is nagynon szép, nincsenek ablakai, mert az minek, viszont japánkert van:
Waikiki a reptérről:
Négy sziget: az előtérben Moloka'i, jobbra fent Lana'i, balra középen Mau'i, és a szárny alatt a két vulkán Hawai'i szigetén: balra a Mauna Kea (itt voltunk a hóviharban), jobbra a Mauna Loa:
Jó utunk volt L.A.-be, amikor megérkeztünk, akkor kb. ősz volt, 11 fok, ami nagyon jól jött a nyárból télbe való átmenetünk megkönnyítésére.
Majd a LAX-LHR 10,5 órás járatot is majdhogynem végig alvással töltöttük, és máris ott termettünk a Heathrow 5-ös terminálján, ami kb. akkora, mint Pécs :) Kb. 6 zsilipen keresztül tudtunk kimenni cigizni, külön kísérővel. Még így is rázta a fejét a csóva, hogy hááát, a határon vagytok, már csak 3 óra van indulásig, nem biztos, hogy visszaértek 1 órával indulás előtt. Ha nem értek vissza, ugrott a jegyetek... Na de visszaértünk.
Londonban a Pokol seregei gyülekeznek:
Aztán Sztálinvároshoz közeledve láttuk, hogy a tejködben a szárny végén levő stroboszkóp csapadékot világít meg. Azt hittük eső, de kellemes meglepetésként hó volt, és később megjelent a hófödte táj is. Nagy mázlink van, hogy nem a szokásos KGST-télbe érkeztünk meg, ahol még normális hóra sincs pénz...
A tekis boogie-board egészségben megérkezett a fagyba:
Na, hát részemről ennyi. Holnap még felrakok a picasa-ra egy tonna fotót, néhány szavas magyarázattal, érdemes lesz visszanézni - mert természetesen sokkal több fotó készült, mint amit ide felraktunk.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet, remélem mindenki számára kiderült, hogy Hawai'i jobb hely, mint Costa Rica, mivel ez utóbbi nyilvánvalóan nem is létezik, különben arról is lenne bejegyzés...
Ha legközelebb utazásra adjuk a fejünket, akkor is számíthattok hasonló blogra, de ha erre nincs igény, most jelezzétek, mert akkor még időben leszarhatom a véleményeteket! :)
Alooohaaa!
Fél 5 felé felkeltünk, hogy hazakísérjük Emesét. Miután ez is megvolt, bementünk a reptérre, hogy megkezdjük az alig 25 órás utunkat Losz Ánheleszen és Londonon keresztül. A Honolulu reptér is nagynon szép, nincsenek ablakai, mert az minek, viszont japánkert van:
Waikiki a reptérről:
Négy sziget: az előtérben Moloka'i, jobbra fent Lana'i, balra középen Mau'i, és a szárny alatt a két vulkán Hawai'i szigetén: balra a Mauna Kea (itt voltunk a hóviharban), jobbra a Mauna Loa:
Jó utunk volt L.A.-be, amikor megérkeztünk, akkor kb. ősz volt, 11 fok, ami nagyon jól jött a nyárból télbe való átmenetünk megkönnyítésére.
Majd a LAX-LHR 10,5 órás járatot is majdhogynem végig alvással töltöttük, és máris ott termettünk a Heathrow 5-ös terminálján, ami kb. akkora, mint Pécs :) Kb. 6 zsilipen keresztül tudtunk kimenni cigizni, külön kísérővel. Még így is rázta a fejét a csóva, hogy hááát, a határon vagytok, már csak 3 óra van indulásig, nem biztos, hogy visszaértek 1 órával indulás előtt. Ha nem értek vissza, ugrott a jegyetek... Na de visszaértünk.
Londonban a Pokol seregei gyülekeznek:
Aztán Sztálinvároshoz közeledve láttuk, hogy a tejködben a szárny végén levő stroboszkóp csapadékot világít meg. Azt hittük eső, de kellemes meglepetésként hó volt, és később megjelent a hófödte táj is. Nagy mázlink van, hogy nem a szokásos KGST-télbe érkeztünk meg, ahol még normális hóra sincs pénz...
A tekis boogie-board egészségben megérkezett a fagyba:
Na, hát részemről ennyi. Holnap még felrakok a picasa-ra egy tonna fotót, néhány szavas magyarázattal, érdemes lesz visszanézni - mert természetesen sokkal több fotó készült, mint amit ide felraktunk.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet, remélem mindenki számára kiderült, hogy Hawai'i jobb hely, mint Costa Rica, mivel ez utóbbi nyilvánvalóan nem is létezik, különben arról is lenne bejegyzés...
Ha legközelebb utazásra adjuk a fejünket, akkor is számíthattok hasonló blogra, de ha erre nincs igény, most jelezzétek, mert akkor még időben leszarhatom a véleményeteket! :)
Alooohaaa!
Ucsó nap
Itt ülünk Paradise Cityben, az óriásfaluban, és várjuk a gépünket London felé, úgyhogy van időm leírni az utolsó napot (talán életünkben) Hawai'i-on.
Lost
A méregerős surf nazi-k és igen kevés alvás után viszongylag könnyen keltünk, én egy gyors óra alatt újracsomagoltam a cuccokat, és elindultunk nyugatra a North Shore-on Mokule‘ia Beach felé, mert ott forgatták a Lost első sorozatának tengerparti jeleneteit.
Hale'iwa épp útbaesett, úgyhogy vásárolgattunk még kicsit a "piac"-on, majd ettünk egy nagyon fini quesadillas-t (ha így írják) az egyik nyitott helyen. Norbi most evett életében először, és nagyon elégedett volt vele. A kajához ittunk egy Corona-t, és néztük közben a felhőbe burkolózó hegyeket. Na ez már kezdett emlékeztetni a nyugis hávájra...
Meglepően gyorsan megtaláltuk az ösvényt (utólag azért kiderült, hogy nem pontosan azt a helyet :), ahol ki lehetett jutni a partra, kikerülve az erdőket, legelőket, és lovaspóló pályákat:
A hely csodálatos. North Shore többi része is nagyon szép, csak itt megvan az a plusz, amire mindég es vágytam, amikor a hawai'i-i :) utat terveztük: az eső után összesen két ember volt egy kb. fél kilométeres partszakaszon: Norbi és én...
A part balra:
A part jobbra:
Most már értem, mit érezhettek a Lost szereplői, amikor itt voltak!
Gyorsan ki is kellett pihennem a traumát:
A szél mondjuk nagyon erősen fújt, és kb 10 percenként esett az eső is vízszintesen, úgy kb. 1. percig. Azért valahogy kibírtuk, ahogy az újdonsült kedvenc mondásom tartja: No rain - no rainbows! :)
A kocsihoz sétálás közben találkoztunk egy katonával, aki élt Guam-on egy ideig, és a felesége is odavalósi, de most már itt élnek. Mondott még érdekeseket, amikkel nem untatlak titeket.
Waimea Bay
Elindultunk visszafelé, és útbaejtettük Waimea Bay-t is, ami mellett már vagy 20-szor elmentünk (2 éve, meg idén is), csak mindég narancsszínű túrista-riadó volt, ezért sose mentünk le. Mint kiderült, rosszul tettük. Az öböl nagyon szép, hirtelen mélyülő, úgyhogy jól lehet hülyülni a kis vízben a hullámokkal, meg ott van egy kb. 8 méteres szikla, ahonnan lehet ugrálni... Ráadásul itt tartják évente az Eddie Aikau meghívásos versenyt, ami a világ leghíresebb nagyhullámos versenye (7 méteresnél kisebb hullámok esetén meg se tartják), így innen van az a video is, amit még indulás előtt töltöttem fel.
A tábla szövege: "Hazárdos kondíciók :) Ne menjen túl ezen a ponton!"
Nyilván nem is mentünk...
Norbi ugrani készül, alatta szörnyű félelmetes hullámok tornyosulnak:
Huszonéves koromban ugrottam utoljára, úgyhogy egy kicsit paráztam ;)
Akar még többet látni? Lenyűgöző képeket? Hajmeresztő videókat? Látogasson el a képtárba, holnap! :)
Addig maradtunk ott, amíg a nap elkezdett lemenni, aztán elindultunk a sziget északkeleti részére, friss rákot enni. Egy ilyen helyet úgy kell elképzelni, hogy nagy, halastóhoz hasonló tavak vannak az út mentén, csak nem halak vannak bennük, hanem rákok. Nagy propellerekkel dúsítják oxigénnel a vizet, és nagy utánfutókat állítanak az út szélére, hogy lehessen enni a finom friss rákokat:
Ha valaki Lost-ot szokott nézni, annak itt van egy érdekes link a kocsiról ("a kocsi jó helyen van!")
Norbi életében először eszik garnélát, elég furcsa hatással van rá:
A nagy zabálás után visszamentünk Louise-hoz a cuccainkért, majd elindultunk Waikikibe végig a sziget keleti parján, a leghosszabb úton, hogy a lehető legtöbb idő menjen el vele, mert volt még hátra 12 óránk indulásig, szállásunk viszont meg nem.
Lost
A méregerős surf nazi-k és igen kevés alvás után viszongylag könnyen keltünk, én egy gyors óra alatt újracsomagoltam a cuccokat, és elindultunk nyugatra a North Shore-on Mokule‘ia Beach felé, mert ott forgatták a Lost első sorozatának tengerparti jeleneteit.
Hale'iwa épp útbaesett, úgyhogy vásárolgattunk még kicsit a "piac"-on, majd ettünk egy nagyon fini quesadillas-t (ha így írják) az egyik nyitott helyen. Norbi most evett életében először, és nagyon elégedett volt vele. A kajához ittunk egy Corona-t, és néztük közben a felhőbe burkolózó hegyeket. Na ez már kezdett emlékeztetni a nyugis hávájra...
Meglepően gyorsan megtaláltuk az ösvényt (utólag azért kiderült, hogy nem pontosan azt a helyet :), ahol ki lehetett jutni a partra, kikerülve az erdőket, legelőket, és lovaspóló pályákat:
A hely csodálatos. North Shore többi része is nagyon szép, csak itt megvan az a plusz, amire mindég es vágytam, amikor a hawai'i-i :) utat terveztük: az eső után összesen két ember volt egy kb. fél kilométeres partszakaszon: Norbi és én...
A part balra:
A part jobbra:
Most már értem, mit érezhettek a Lost szereplői, amikor itt voltak!
Gyorsan ki is kellett pihennem a traumát:
A szél mondjuk nagyon erősen fújt, és kb 10 percenként esett az eső is vízszintesen, úgy kb. 1. percig. Azért valahogy kibírtuk, ahogy az újdonsült kedvenc mondásom tartja: No rain - no rainbows! :)
A kocsihoz sétálás közben találkoztunk egy katonával, aki élt Guam-on egy ideig, és a felesége is odavalósi, de most már itt élnek. Mondott még érdekeseket, amikkel nem untatlak titeket.
Waimea Bay
Elindultunk visszafelé, és útbaejtettük Waimea Bay-t is, ami mellett már vagy 20-szor elmentünk (2 éve, meg idén is), csak mindég narancsszínű túrista-riadó volt, ezért sose mentünk le. Mint kiderült, rosszul tettük. Az öböl nagyon szép, hirtelen mélyülő, úgyhogy jól lehet hülyülni a kis vízben a hullámokkal, meg ott van egy kb. 8 méteres szikla, ahonnan lehet ugrálni... Ráadásul itt tartják évente az Eddie Aikau meghívásos versenyt, ami a világ leghíresebb nagyhullámos versenye (7 méteresnél kisebb hullámok esetén meg se tartják), így innen van az a video is, amit még indulás előtt töltöttem fel.
A tábla szövege: "Hazárdos kondíciók :) Ne menjen túl ezen a ponton!"
Nyilván nem is mentünk...
Norbi ugrani készül, alatta szörnyű félelmetes hullámok tornyosulnak:
Huszonéves koromban ugrottam utoljára, úgyhogy egy kicsit paráztam ;)
Akar még többet látni? Lenyűgöző képeket? Hajmeresztő videókat? Látogasson el a képtárba, holnap! :)
Addig maradtunk ott, amíg a nap elkezdett lemenni, aztán elindultunk a sziget északkeleti részére, friss rákot enni. Egy ilyen helyet úgy kell elképzelni, hogy nagy, halastóhoz hasonló tavak vannak az út mentén, csak nem halak vannak bennük, hanem rákok. Nagy propellerekkel dúsítják oxigénnel a vizet, és nagy utánfutókat állítanak az út szélére, hogy lehessen enni a finom friss rákokat:
Ha valaki Lost-ot szokott nézni, annak itt van egy érdekes link a kocsiról ("a kocsi jó helyen van!")
Norbi életében először eszik garnélát, elég furcsa hatással van rá:
A nagy zabálás után visszamentünk Louise-hoz a cuccainkért, majd elindultunk Waikikibe végig a sziget keleti parján, a leghosszabb úton, hogy a lehető legtöbb idő menjen el vele, mert volt még hátra 12 óránk indulásig, szállásunk viszont meg nem.
2009. február 14., szombat
Emese
Még nem említettük, de a Honolulu reptéren találkoztunk Emesével. Itt született Amerikában, de magyar kapcsolatokkal is rendelkezik. Úgy döntöttünk hogy a maradék két napot közösen töltjük el. Nagyon bírjuk. Nem rinyál semmiért, nagyon csendes, azt csinálja amit mondunk neki, nem szól bele a férfiak dolgába, nem panaszkodik, ha várni kell ránk. Ráadásul szép is, nem megy a szolizott barna trend irányába, természetes hófehér színében pompázik, hiába süt a nap. Néha csak úgy megsimogatom, mert kedvem tartja.
Mindhárman megraktuk elég rendesen, de azt is csendben tűrte…
Aki kíváncsi rá, egy képet itt láthat róla.
Mindhárman megraktuk elég rendesen, de azt is csendben tűrte…
Aki kíváncsi rá, egy képet itt láthat róla.
Péntek 13
Na, megittuk a koktélokat, holnap kelni kell, úgyhogy nem aljasodtunk le nagyon.
A mai nap: Péntek 13-hoz méltóan először lekéstük a gépet, amint leírtam, úgyhogy kellett vennünk egy másik jegyet, hogy átrepülhessünk O'ahura. Ez így is történt, megint a go! airlines-szal jöttünk, a stewardess szintén nagyon csinos volt, mint ahogy az előző is, de most Márk-ra volt rákattanva :) Úgy látszik, a go! erre specializálódott...
Aztán felvettük a kocsit, és irány a szörfösök paradicsoma: North Shore. Gondoltuk lerakjuk a kocsit, boogie-boardozunk (ugye az enyém is meglett végül) a Pipeline mellett, és aztán megszállunk valami ócsó putri hostelben egy napra. De a Sunset Beach-en odajött a zsaru hozzánk, és tájékoztatott, hogy semmiképp se hagyjunk egy wc papírt se a kocsiban, nemhogy az összes bőröndöt, mert akárhonnan figyelhetnek minket , és azonnal feltörik a kocsit, hogy metamfetamint (crystal meth) vegyenek belőle, a csúf, kopasz Hőkuszpókok. Sokat romlott a közbiztonság Hawai'i-on. :( Régebben még csak fű volt a környéken, mert az a hippis, és mert csak a gazdagok vehettek kokót, de a CM eltrejedésével ez már minden csórónak megadatik. Először a szülőket nyúlják le, majd a rokonokat, majd amikor hajléktalanok lesznek, mindenkit. Szép történet. Tegnap is elkaptak két tagot. Ezeket mondta ő:
Ekkor eszembe jutott, hogy két éve a közelben szálltunk meg, a Hale Luana-ban (képek itt - ami medencés, naplementés, vagy házon belül van, az jó eséllyel a Hale Luana-ban készült).
Reménykedtem, hogy a tulaj, Louise (innen a ház neve), biztos emlékszik még ránk. Emlékeztem (kis segítséggel) hogy kell oda eljutni, és épp otthon is volt Louise. Szinte tök esélytelenül megkérdezzük, hogy nem szabad-e véletlen a lenti szoba, és aszonta, hogy igen, 270 dóráért. Visszamentem Norbiékhoz, aztán mondtam neki, hogy annyit biztos nem tudunk fizetni, mert elfogyott a pénzünk, ajánljon valaki mást. (Gondoltam is, hogy miért éri meg neki üresen az alsó apartman) Kérdezte mennyit tudnánk rászánni, mire mondtam, hogy úgy 130-150-et. Erre aszonta OK, 150-ért a miénk a lenti rész :) Emlékezett ránk, és még arra is, hogy otthagytunk 2 éve néhány magyar reklámszatyrot, és hogy egy ismerősének ezzel sok örömet okozott. Meg arra is emlékezett, hogy akkor nem működött a jakuzzi, de most már működik...
Azóta jakuzziztunk éjszaka, ahogy Norbi leírta, még felébresztettük kétszer Louise-t úgy fél 1-kor (hogy nem kapcsol ki a jakuzzi) meg fél 2-kor (túl hangosan beszélgetünk), most meg lassan alszunk. Az apartmanunkon átfúj a szellő -ha úgy akarjuk- mert minden fal nyitható. Azt hiszem, nem lesz gond a keléssel. Az ágyból az üvegfalon keresztül a Sunset Beach-re látunk, a látvány magáért beszél (lásd a fenti linket)
Hétfőn este 9-kor érkezünk haza, szeretett Sztálinvárosunkba. Anci, ha kijössz értünk (ketten leszünk), akkor írj egy sms-t.
Iván, te meg készülj, hogy érkezem haza, dobd ki a 3 hetes kajamaradékokat a kanapé alól! :)
Ha lesz lehetőség, még feltöltötm majd a bálnás képeket, meg a North Shore-os egyéb képeket. Holnap éjszaka csövezni fogunk, nem tudom, hogy lesz-e net a csőben!
Na cső! (ha-ha)
A mai nap: Péntek 13-hoz méltóan először lekéstük a gépet, amint leírtam, úgyhogy kellett vennünk egy másik jegyet, hogy átrepülhessünk O'ahura. Ez így is történt, megint a go! airlines-szal jöttünk, a stewardess szintén nagyon csinos volt, mint ahogy az előző is, de most Márk-ra volt rákattanva :) Úgy látszik, a go! erre specializálódott...
Aztán felvettük a kocsit, és irány a szörfösök paradicsoma: North Shore. Gondoltuk lerakjuk a kocsit, boogie-boardozunk (ugye az enyém is meglett végül) a Pipeline mellett, és aztán megszállunk valami ócsó putri hostelben egy napra. De a Sunset Beach-en odajött a zsaru hozzánk, és tájékoztatott, hogy semmiképp se hagyjunk egy wc papírt se a kocsiban, nemhogy az összes bőröndöt, mert akárhonnan figyelhetnek minket , és azonnal feltörik a kocsit, hogy metamfetamint (crystal meth) vegyenek belőle, a csúf, kopasz Hőkuszpókok. Sokat romlott a közbiztonság Hawai'i-on. :( Régebben még csak fű volt a környéken, mert az a hippis, és mert csak a gazdagok vehettek kokót, de a CM eltrejedésével ez már minden csórónak megadatik. Először a szülőket nyúlják le, majd a rokonokat, majd amikor hajléktalanok lesznek, mindenkit. Szép történet. Tegnap is elkaptak két tagot. Ezeket mondta ő:
Ekkor eszembe jutott, hogy két éve a közelben szálltunk meg, a Hale Luana-ban (képek itt - ami medencés, naplementés, vagy házon belül van, az jó eséllyel a Hale Luana-ban készült).
Reménykedtem, hogy a tulaj, Louise (innen a ház neve), biztos emlékszik még ránk. Emlékeztem (kis segítséggel) hogy kell oda eljutni, és épp otthon is volt Louise. Szinte tök esélytelenül megkérdezzük, hogy nem szabad-e véletlen a lenti szoba, és aszonta, hogy igen, 270 dóráért. Visszamentem Norbiékhoz, aztán mondtam neki, hogy annyit biztos nem tudunk fizetni, mert elfogyott a pénzünk, ajánljon valaki mást. (Gondoltam is, hogy miért éri meg neki üresen az alsó apartman) Kérdezte mennyit tudnánk rászánni, mire mondtam, hogy úgy 130-150-et. Erre aszonta OK, 150-ért a miénk a lenti rész :) Emlékezett ránk, és még arra is, hogy otthagytunk 2 éve néhány magyar reklámszatyrot, és hogy egy ismerősének ezzel sok örömet okozott. Meg arra is emlékezett, hogy akkor nem működött a jakuzzi, de most már működik...
Azóta jakuzziztunk éjszaka, ahogy Norbi leírta, még felébresztettük kétszer Louise-t úgy fél 1-kor (hogy nem kapcsol ki a jakuzzi) meg fél 2-kor (túl hangosan beszélgetünk), most meg lassan alszunk. Az apartmanunkon átfúj a szellő -ha úgy akarjuk- mert minden fal nyitható. Azt hiszem, nem lesz gond a keléssel. Az ágyból az üvegfalon keresztül a Sunset Beach-re látunk, a látvány magáért beszél (lásd a fenti linket)
Hétfőn este 9-kor érkezünk haza, szeretett Sztálinvárosunkba. Anci, ha kijössz értünk (ketten leszünk), akkor írj egy sms-t.
Iván, te meg készülj, hogy érkezem haza, dobd ki a 3 hetes kajamaradékokat a kanapé alól! :)
Ha lesz lehetőség, még feltöltötm majd a bálnás képeket, meg a North Shore-os egyéb képeket. Holnap éjszaka csövezni fogunk, nem tudom, hogy lesz-e net a csőben!
Na cső! (ha-ha)
Napzáró recept
Na a ma végre egy igazi lazulós napot tartottunk Oahu északi partjain. És mivel lehet zárni egy igazi lazulós napot? Hát elmondom. A recept: végy egy az óceánhoz közeli lakot, kifilágított pálmafákkal (amik Márk szerint igazából makkfák), jacuzzival, némi Jagermeister-t, Bacardi kókusz rumot, ananászlét, keverj belőle surfer nazi koktélt, majd vonulj be a Jacuzzi-ba a koktélok kiséretében, és döglődj amíg kedved tartja, hallgatva az óceán morajlását, bámulva a kivilágított pálmafák mögött a csillagokat, és iszogasd a surfer nazi-t. Nagyon fontos továbbá, hogy legyen elég meleg, hogy a jacuzzi-ból kilépve se fázzál. A recept hatásos, bátran ajánlom mindenkinek, különösen téli februári hónapokban.
Hale Luana, North Shore, O'ahu
Néhányan tudják, mit jelent a Hale Luana, aki meg nem, annak majd megírom mi az, és hogy keveredtünk ide. :)
Az előbbi csoportnak csak annyi: Louise megjavíttatta a jakuzzit! :))))
Most megyünk, kirakjuk Márkot, hogy menjen Paradise Citybe.
A gyengék elhullanak...
Az előbbi csoportnak csak annyi: Louise megjavíttatta a jakuzzit! :))))
Most megyünk, kirakjuk Márkot, hogy menjen Paradise Citybe.
A gyengék elhullanak...
2009. február 13., péntek
Lekestuk a gepet, ugyesen!
A Kahului-Honolulu viszonylaton nem veszik olyan lazan a dolgokat, mint az eddigi Hawaii jaratokon, raadasul a pilota 20 perccel korabban indult, ki tudja miert. Ugyhogy most a legjobb Newarki idoket idezve itt idozunk a repteren :)
2 oraval kesobb megy egy masik gep, arra vettunk jegyet. Csinaltam is egy kepet itt, hogy milyen szep a kilatas West Mau'i hegyeire, de ez a fos terminal valamiert nem engedi feltolteni. Na mindegy, van meg harom percem kb. az 1 dollarbol, ugyhogy leirom hogy most mi lesz: most az lesz, hogy atmegyunk O'ahu-ra, es ha atmegyunk, akkor at leszunk menve. Aztan szorfozunk. Aztan Markot feltesszuk a gepre, mi meg megyunk vissza North Shore-ra.
Na lejart az ido, paaa!
2 oraval kesobb megy egy masik gep, arra vettunk jegyet. Csinaltam is egy kepet itt, hogy milyen szep a kilatas West Mau'i hegyeire, de ez a fos terminal valamiert nem engedi feltolteni. Na mindegy, van meg harom percem kb. az 1 dollarbol, ugyhogy leirom hogy most mi lesz: most az lesz, hogy atmegyunk O'ahu-ra, es ha atmegyunk, akkor at leszunk menve. Aztan szorfozunk. Aztan Markot feltesszuk a gepre, mi meg megyunk vissza North Shore-ra.
Na lejart az ido, paaa!
Maui Surf & Adventure
A mai nap sokkal jobb volt, mint a tegnapi. Persze ha a sátán végighúzott volna hassal egy óriási sajtreszelőn ma, akkor is jobb lett volna, mint a tegnapi :)
Szóval reggel kimentünk a partra, én szörföztem 2,5 órát, ami nagyon jól ment. Igazából sokkal jobban, mint eddig valaha. Szinte minden hullámot sikerült elkapnom. Kívülálló még azt is hihette volna, hogy tudok szörfözni egy kicsit. Meg persze rommá égtem, püspöklila vagyok, mint a kálium-permanganát.
Utána Márk elment helikopterezni, amit nem ír meg, mert egy lusta básztárd! Mi viszont nem mentünk, mert úgy állapítottuk meg, hogy túl sokba kerül, és nincs annyi pénzük. Bizony-bizony, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor hoztam ilyen döntést :) Dehát ez van, öregszem.
Mi viszont elmentünk bálnát nézni, ami meglepően érdekes volt. Láttunk sok bálnát, anyát meg a borját, meg az udvarlót, meg a kihívót, meg delfineket is, akik csak hobbiból odajöttek a hajóhoz. Aranyosak voltak. Már-már majdnem teki-aranyosságúak. Tényleg: Iván, etesd meg a tekit, mert éhenhal!
Ja, és a nap végére a boogie-boardom is meglett az autókölcsönző talált tárgyak osztályán. Juhuuuu!
Ja, és most épp Surf Nazi-t iszunk, és legnagyobb meglepetésünkre nagyon finom!
Kép nincs, lusta vagyok mint a kálium-permanganát!
Pá
Szóval reggel kimentünk a partra, én szörföztem 2,5 órát, ami nagyon jól ment. Igazából sokkal jobban, mint eddig valaha. Szinte minden hullámot sikerült elkapnom. Kívülálló még azt is hihette volna, hogy tudok szörfözni egy kicsit. Meg persze rommá égtem, püspöklila vagyok, mint a kálium-permanganát.
Utána Márk elment helikopterezni, amit nem ír meg, mert egy lusta básztárd! Mi viszont nem mentünk, mert úgy állapítottuk meg, hogy túl sokba kerül, és nincs annyi pénzük. Bizony-bizony, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor hoztam ilyen döntést :) Dehát ez van, öregszem.
Mi viszont elmentünk bálnát nézni, ami meglepően érdekes volt. Láttunk sok bálnát, anyát meg a borját, meg az udvarlót, meg a kihívót, meg delfineket is, akik csak hobbiból odajöttek a hajóhoz. Aranyosak voltak. Már-már majdnem teki-aranyosságúak. Tényleg: Iván, etesd meg a tekit, mert éhenhal!
Ja, és a nap végére a boogie-boardom is meglett az autókölcsönző talált tárgyak osztályán. Juhuuuu!
Ja, és most épp Surf Nazi-t iszunk, és legnagyobb meglepetésünkre nagyon finom!
Kép nincs, lusta vagyok mint a kálium-permanganát!
Pá
2009. február 12., csütörtök
Tegnap majdnem sikerült...
- felkelni időben
- túrázni az Iao needle környékén
- fürdeni vízesésben
- megkuksolni a Jaws-t
- kajálni egy jót a Hyattben
2009. február 11., szerda
Egy nap Big Island-en
Reggel kicsekkoltunk szeretett Hilo-i hotelünkből, otthagytuk a bőröndöket, és nekivágtunk a Big Island-nek. Az első cél a Waipio Valley.
Már reggel feltűnt, hogy valami ma más. Nem esik! Éppen elhagytuk Hilót, és még a nap is kisütött. Tegnap után ez szokatlan érzés volt :)
Ahogy haladtunk észak felé, átmentünk egy eléggé dzsungeles scenic route-on, valami ilyesmiket láttunk:
Ahogy haladtunk északra, egyre melegebb lett, így idejét láttuk, hogy leszedjük a Jeep-ről a tetőt. Nem ment egyszerűen, de azért csak deliveráltunk a végére.
Hát, ezt az érzést elég nehéz leírni. Tető nélkül száguldunk az úton, vakít a nap, jobbra az óceán, balra hegyek, bömböl a Paradise City, mi pedig felállunk, és ordítunk. Hát, nem mondom, hogy szar dolgunk van :)
Miután megérkezdünk a Waipio Valley-hez, valami ilyesmit láttunk fentről:
Lent állítólag van vízesés, meg mindenféle szép dolog, de csak összkerekes kocsival lehet lemenni, mert elég durva terep. Még szerencse, hogy nekünk az van, gondoltuk. De volt ott egy tourist info-s csávó. Kérdezte, hogy értünk-e a négykerékmeghajtáshoz, mondtuk, hogy persze. Aztán pár kérdéssel meggyőzött, hogy nem biztos, hogy ez így van. Meg mutogatott egy tökugyanolyan Jeep-et, mint a miénk, hogy ezt pár órája baszták szét, most várják a trailer-t. Nemsoká meg is jött... Arról is felvilágosított, hogy a legtőbb autóbérlő cégnél a szerződés apró betűs részében benne van, hogy nem lehet off-road-ra menni, hiába a biztosítás meg minden. Ha ottmaradunk, csak trailerrel elvontatni 1000$, és akkor a javíttatásról még nem beszéltünk. Megnéztük, a mi szerződésünkben is ez volt. Csak tudnám akkor minek árulnak ilyen gépeket (jó, tudom, divatból). Egy a lényeg, a csávó beparáztatott, és nem mentünk le, nem kockáztattunk többezer dollárt... Amúgy gyalog is le lehetne menni, de arra meg nem volt több óránk, ugyanis:
A tegnapi egész-napos esőzés után eldöntöttünk, hogy igenis átmegyünk a sziget másik felére, mert már hiányzik az az érzés, hogy hú de kibaszott meleg van... Unalmas volt már ez a 21-23 fok :)
Úgyhogy mentünk tovább keletre. Elég érdekes volt, hogy a szinte őserdős növényzetből néhány mérföld alatt mediterrán jellegű kopár vidék lett. Átmentünk néhány hegyen, és már ott is voltunk Hapuna Beach fehér homokos partjainál.
Valamiért nem nagyon csináltunk fényképeket, csak ezt találtam. Ettől azért szebb volt :)
Strandoltunk pár órát, snorkerezni is próbáltunk, de aztán beszólt a mikrofonba a jégpálya gondoka, hogy itt nincsenek halak, úgyhogy inkább hagytuk. Felavattuk Miki boogie board-ját, elég vicces.
Visszafele kitaláltam, hogy én is akarom a Jeep-et vezetni, amiből végül az lett, hogy egészen Hilóig én vezettem. Miki megállapította, hogy a leggyakoribb kezdő vezetői hibába én nem esek bele, konkrétan, hogy nem félek... Azt hiszem ez inkább kritikának fogható fel :) Legalábbis egy-két kanyarba nem 40 mérfölddel kellett volna belemenni, hegyről levele, esőben :) Kissé driftelt néha a járgány, de azért túléltük :)
Hilóban még egy gyors kaja, felvettük a bőröndöket a hotelnél, és 17.55-kor el is indultunk a reptérre, a 18.30-as Maui járathoz :)
Kissé sietősre sikerült a kocsi leadás, becheck, stb., de azért elértük a gépet. Pedig Márk bőröndjét még a terrorelhárítás is kipécézte magának. Csak nem kellett volna azt a sok plutóniumot becsempészni. :)
Amikor megláttuk a gépet, nem voltam biztos benne, hogy ez egy darabban fog leszállni, de végül sikerrel vette az akadályt.
Ezek a szigetközi repterek egyébként új dimenziókat nyitottak nálam a gagyi repterek tekintetében, de erről lehet majd talán egyszer egy külön post-ban.
Felvettük az újabb kocsit, majd elindultunk a Hyatt-be, hogy vacsorázzunk a már említett magyar főmuftival, de túl későn értünk oda, úgyhogy áttettük holnapra. Mindenesetre ennyire luxus helyen, mint ez a Hyatt, én még szerintem nem voltam... Ha holnap megint megyünk, valószínűleg fényképezünk is párat...
Na most alvás van. Pá.
Már reggel feltűnt, hogy valami ma más. Nem esik! Éppen elhagytuk Hilót, és még a nap is kisütött. Tegnap után ez szokatlan érzés volt :)
Ahogy haladtunk észak felé, átmentünk egy eléggé dzsungeles scenic route-on, valami ilyesmiket láttunk:
Ahogy haladtunk északra, egyre melegebb lett, így idejét láttuk, hogy leszedjük a Jeep-ről a tetőt. Nem ment egyszerűen, de azért csak deliveráltunk a végére.
Hát, ezt az érzést elég nehéz leírni. Tető nélkül száguldunk az úton, vakít a nap, jobbra az óceán, balra hegyek, bömböl a Paradise City, mi pedig felállunk, és ordítunk. Hát, nem mondom, hogy szar dolgunk van :)
Miután megérkezdünk a Waipio Valley-hez, valami ilyesmit láttunk fentről:
Lent állítólag van vízesés, meg mindenféle szép dolog, de csak összkerekes kocsival lehet lemenni, mert elég durva terep. Még szerencse, hogy nekünk az van, gondoltuk. De volt ott egy tourist info-s csávó. Kérdezte, hogy értünk-e a négykerékmeghajtáshoz, mondtuk, hogy persze. Aztán pár kérdéssel meggyőzött, hogy nem biztos, hogy ez így van. Meg mutogatott egy tökugyanolyan Jeep-et, mint a miénk, hogy ezt pár órája baszták szét, most várják a trailer-t. Nemsoká meg is jött... Arról is felvilágosított, hogy a legtőbb autóbérlő cégnél a szerződés apró betűs részében benne van, hogy nem lehet off-road-ra menni, hiába a biztosítás meg minden. Ha ottmaradunk, csak trailerrel elvontatni 1000$, és akkor a javíttatásról még nem beszéltünk. Megnéztük, a mi szerződésünkben is ez volt. Csak tudnám akkor minek árulnak ilyen gépeket (jó, tudom, divatból). Egy a lényeg, a csávó beparáztatott, és nem mentünk le, nem kockáztattunk többezer dollárt... Amúgy gyalog is le lehetne menni, de arra meg nem volt több óránk, ugyanis:
A tegnapi egész-napos esőzés után eldöntöttünk, hogy igenis átmegyünk a sziget másik felére, mert már hiányzik az az érzés, hogy hú de kibaszott meleg van... Unalmas volt már ez a 21-23 fok :)
Úgyhogy mentünk tovább keletre. Elég érdekes volt, hogy a szinte őserdős növényzetből néhány mérföld alatt mediterrán jellegű kopár vidék lett. Átmentünk néhány hegyen, és már ott is voltunk Hapuna Beach fehér homokos partjainál.
Valamiért nem nagyon csináltunk fényképeket, csak ezt találtam. Ettől azért szebb volt :)
Strandoltunk pár órát, snorkerezni is próbáltunk, de aztán beszólt a mikrofonba a jégpálya gondoka, hogy itt nincsenek halak, úgyhogy inkább hagytuk. Felavattuk Miki boogie board-ját, elég vicces.
Visszafele kitaláltam, hogy én is akarom a Jeep-et vezetni, amiből végül az lett, hogy egészen Hilóig én vezettem. Miki megállapította, hogy a leggyakoribb kezdő vezetői hibába én nem esek bele, konkrétan, hogy nem félek... Azt hiszem ez inkább kritikának fogható fel :) Legalábbis egy-két kanyarba nem 40 mérfölddel kellett volna belemenni, hegyről levele, esőben :) Kissé driftelt néha a járgány, de azért túléltük :)
Hilóban még egy gyors kaja, felvettük a bőröndöket a hotelnél, és 17.55-kor el is indultunk a reptérre, a 18.30-as Maui járathoz :)
Kissé sietősre sikerült a kocsi leadás, becheck, stb., de azért elértük a gépet. Pedig Márk bőröndjét még a terrorelhárítás is kipécézte magának. Csak nem kellett volna azt a sok plutóniumot becsempészni. :)
Amikor megláttuk a gépet, nem voltam biztos benne, hogy ez egy darabban fog leszállni, de végül sikerrel vette az akadályt.
Ezek a szigetközi repterek egyébként új dimenziókat nyitottak nálam a gagyi repterek tekintetében, de erről lehet majd talán egyszer egy külön post-ban.
Felvettük az újabb kocsit, majd elindultunk a Hyatt-be, hogy vacsorázzunk a már említett magyar főmuftival, de túl későn értünk oda, úgyhogy áttettük holnapra. Mindenesetre ennyire luxus helyen, mint ez a Hyatt, én még szerintem nem voltam... Ha holnap megint megyünk, valószínűleg fényképezünk is párat...
Na most alvás van. Pá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
